Winslow Homer
Homer ezt a naplementét a Saco-öböl felett Prout's Necktől nem messze festette, ahol élete vége felé élt és dolgozott. A festmény a műterméhez közeli helyen készült.
A festmény az amerikanizmus ideálját jelképezi, egyetemes az időt és a gazdasági réteget tekintve. Ez a karakter megjelenik az emberekben, a történelemben, a szimbolizmusban. Homer szerint amerikainak lenni azt jelenti, hogy egyedül ellenáll valaki egy unszimpatikus, barátságtalan környezetnek. Itt az alakok méltósággal végzik munkájukat a kedvezőtlen körülmények ellenére. Naplementekor a Saco-öbölben - miután egész nap a vihar által elsodort csapdákat szedték össze, mely férjük elsöprésével is fenyegette őket - két halásznő töretlenül és elszántan hazafelé tart. Olyan keménynek és kitartónak tűnnek, mint a sziklák a lábaik alatt. Az utolsó emberalakok közé tartoznak, akiket Homer megjelenített a festményein, hiszen egyre inkább a tenger felé fordította figyelmét.
Egy kortárs értékelő kritizálta a jelenetet a "természetellenesen eperszínű ég" miatt, de a művész az egyik legjobb munkájának tartotta. Néha nem értem a kritikusokat. Mi a baj a természetellenesen eperszínű éggel?