Reggelizőasztal szederpitével

A "csendélet" kifejezés csak a 17. század közepén jelent meg. 1650 előtt az emberek gyümölcs-, lakoma-, vagy ebédfestményekről beszéltek. Nyilvánvaló, hogy ezeket a műveket nagyra értékelték, Ambrosius Bosschaert holland művész egyszer ezer guldent kapott egy virágfestményért, miközben 1625 körül Hollandiában egy porté árát hatvan gulden körül rögzítették. Később a virágok, elhullott állatok, vagy tárgyak ábrázolása egyre szimbolikusabbá vált, minden dolognak vallási jelentősége lett a Bibliának megfelelően. Például a mazsolát, almát vagy körtét ábrázoló csendéletek Krisztus vérét, az Egyház iránti szeretetét, vagy az emberré válásának lágyságát, míg a homár a feltámadását jelképezik. Ezeken a festményeken jelképek, rejtett vallási és politikai szimbólumok is voltak, és a katolikusok és protestánsok - a dél és észak közötti - vallási törésvonala sok festőt késztetett arra, hogy alkotásaiban még több utalást rejtsenek el. Ráadásul ezek a festmények rejtett közmondásokat tartalmaztak, vagy csak bizonyos körökben voltak láthatóak. Halakat ábrázoló csendéletek főként Hágában készültek, mely fontos piac volt. A reggeli csendéletek Haarlem különlegességei voltak, míg a virágokra Utrechtben volt nagyobb a kereslet. Mindezen festmények a mentalitás és a gondolkozás változásait tükrözték.

Remélem túlélitek a karácsonyi étkezéseket!