Edward Hopper
A festmény egy magányos nőt ábrázol, aki egy csésze kávé felé bámul egy éjszakai automata étteremben. Az éjfekete ablakon keresztül egyforma lámpasorok tükröződése látszik.
A nő modelljeként Hopper felesége, Jo szolgált. Hopper azonban megváltoztatta az arcát, hogy fiatalabbá tegye (Jo 1927-ben 44 éves volt). Az alakját is megváltoztatta; Jo egy gömbölyded, telt nő volt, míg egy kritikus a festményen látható nőt "fiúsnak" (azaz lapos mellűnek) írta le. Mint Hopper festményein gyakran, a nő környezete és hangulata is kétértelmű. A nő jól öltözött, sminket visel, ami vagy arra utalhat, hogy munkába tart, egy olyan munkahelyre, ahol a személyes megjelenés fontos, vagy arra, hogy egy társasági eseményre tart, vagy épp onnan jön. Csak az egyik kesztyűjét vette le, ami arra utalhat, hogy zavart és siet, így csak egy pillanatra tud megállni, vagy egyszerűen csak arra, hogy most jött be kintről, és még nem melegedett meg. Ez utóbbi lehetőség azonban valószínűtlennek tűnik, mivel a csésze és a csészealj előtt egy kis üres tányér is látható az asztalon, ami arra utal, hogy talán már evett valamit, így egy ideje már ezen a helyen ül.
Bármennyi is az idő, az étterem nagyrészt üresnek tűnik, és az utcán kívül semmi jele az aktivitásnak (vagy egyáltalán az életnek). Ez fokozza a magányosság érzetét, ezt a festményt gyakran a városi elidegenedés fogalmával hozzák összefüggésbe. Egy kritikus megjegyezte, hogy Hopper melankolikus témáira jellemző pózban "a nő szemei lesütöttek, gondolatai befelé fordulnak". Egy másik kritikus úgy jellemezte a nőt, hogy "úgy nézi a kávéscsészéjét, mintha az lenne az utolsó dolog a világon, amibe kapaszkodhat".