A szerelmespár

Ez egyike Magritte 1927-28-ban Párizsban festett képeinek egy kis csoportjának, amelyeken a szereplők arcát egy fehér kendő fedi el, ezzel rejtve el kilétüket. Ennek a megborzongató képnek a koncepciója Magritte elméjének sokféle különböző zugából származhatott. Szürrealista társaihoz hasonlóan Magritte-ot is lenyűgözte „Fantômas”, a thrillersorozat rejtélyes hőse, aki először 1913-ban jelent meg regény formájában, majd nem sokkal később Louis Feuillade filmjeiben. „Fantômas” kiléte soha nem derül ki, kendővel vagy harisnyával az arcán tűnik fel a filmekben. A Magritte festményein látható eltakart arcok egy másik ihlete lehetett anyja öngyilkossága. 1912-ben, amikor Magritte mindössze tizenhárom éves volt, édesanyját vízbe fulladva találták a Sambre folyóban. Amikor a holttestét kiemelték a folyóból, a hálóingét állítólag a feje köré tekerték. Magritte maga sem szerette a magyarázatokat, amelyek eloszlatták rejtélyt képei körül. A Szerelmespár festményen egy férfi és egy nő finom mozdulattal összeérinti az arcát, szinte mintha egy fényképhez pózolnának. Lehetne akár egy nyaralási pillanatkép, Normandia zöld növényzetével és a tengerrel a háttérben. Ám a szerelmesek fejét eltakaró, arcukon hátrahúzódó, vállukon kötélként tekeredő lepelek egyszerű eszköze révén ezt a „nyaralási fotót” a spontán intimitását helyett elidegenedés, a fulldoklás, sőt a halál érzése szövi át. Külsőleg olyan hétköznapi, akár abszurd ez a kép, amely hátborzongatóan valóságossá válik az az értő szemlélő számára.