Esti beszélgetés

Munch élethosszig tartó rögeszméje a magány és a pszichésen torz szerelmi kapcsolatok iránt ezzel a nagy képpel kezdődött. Ez volt az első alkalom mikor tényleg eljátszott a témával, mely a művész saját szavaival élve a “lélegző és érző, szenvedő és szerető" emberi lények ábrázolásában minden másnál jobban áthatotta. Ez a festmény korai példája Munch naturalizmussan való szakításának. A festéket több helyen élénk, átlátszó ecsetvonásokkal vitte fel, melyek felszabadítják a színt az ábrázolt tárgyaktól, önálló festői értéket adva nekik. Ezt kiegészíti a művész merész lépése a képsík markáns függőleges felosztásával. A nyílt, napsütötte táj és a sötét veranda közötti kontrasztot szimbolikus módon használja a sűrű légkör kommunikálására. Ez neked szól, Merete - a DailyArt kedves barátjának.