William Blake
Holnap van Virágvasárnap, egy keresztény ünnep, ami a Húsvét előtti vasárnapra esik. Ez a nap Jézus ünnepélyes bevonulását örökíti meg Jeruzsálembe, amely eseményt mind a négy kanonikus evangélium megemlíti. Holnap valamelyik Europeana darabot fogjuk bemutatni, ahogy ebben a hónapban minden vasárnap, de nem tudtam ellenállni a lehetőségnek, hogy bemutassam ma ezt a gyönyörű jelenetet Blaketől.
Ez a kép, amely Blake első gyűjtője, Thomas Butts számára készült, nem szokványos, még ettől a művésztől sem. Jézus Virágvasárnapon Jeruzsálembe belépő alakja különleges bánásmódban részesül. Jézus és követői hagyományosabban kezeltek, bár rendelkeznek a megnyújtott testtel és kicsi fejjel, ami jellemző volt Blakere egy időben. A Jézus köré csoportosuló tömeg egyértelműen szokatlan, mivel különböző mértékben ruhátlanok. A különféle figurák eltérő mérete a skála és perspektíva zavarához vezet.
Az "ablak", amin keresztül Jeruzsálem látható, fák által keretezett, amelyet emberek másznak meg, akik igyekeznek egy magasabb pontot elérni. Jeruzsálem nem Jézus korának földi városaként van ábrázolva, hanem a mennyországbeli Jeruzsálemként Patmoszi János látomása szerint.
Abban az időszakban, amikor Blake újraértékelte a klasszikus gondolatokat, mint a mitológiájára és próféciájára gyakorolt hatásokat, úgy tűnik, hogy újragondolta a neoklasszikus művészeti stílust, amelyet korábban alkalmazott sok művében. A neoklasszicizmus kiemelkedő jelentőségre tett szert a felvilágosodással; Blake mindkettőt helyettesíteni akarta. Ez a kép sokat köszönhet a mannerizmusnak, a 16. század egyik stílusának. A Nemzeti Galéria weboldala szerint a mannerizmus bemutatta, hogy "a kitűnőség a festészetben kifinomultságot, gazdag innovációt és virtuóz technikát követelt, olyan kritériumokat, melyek a művész intellektusát hangsúlyozták." Blake úgy találta, hogy ez a technika lehetővé tette számára, hoyg használja intellektusát és újító hajlamát, hogy egy bibliai jelenet friss nézőpontját dolgozza ki.