Leonardo da Vinci
Mindenekelőtt felszólalnék a legkedvesebb portugál közreműködőnknek, Arturt (hiszen a mai egy szerdai gondolat a művészetről:) szeretném megköszönni a rengeteg születésnapi jókívánságot és adományt. KÖSZÖNÖM és Boldog Ünnepeket :) -Zuzanna
A mindennapi élet leple alatt egy egész világ rejtőzik meg, az identitásunk alapjául szolgáló elsődleges eszmék, kulcs- és alap fogalmak világa. Ez az ideális, sarokpontos elképzelések birodalma, amelyek egyre kidolgozottabb benyomással bírnak. A reneszánsz fényes művészei és filozófusai számára az alkotás célja ezeknek a láthatatlan húroknak a feltárása volt, így munkájuk idealizált, tökéletes harmóniát, precíz kompozíciót teremtett, minden úgy volt beállítva, hogy egy „több, mint valódi” igazságot tárjon fel – Platón antik gondolata alkotta, amely azt vallja, hogy létezik egy valóság feletti tökéletesség mezeje, amelyből saját birodalmunk származik. Ha arra gondolunk, hogy a reneszánszban da Vinci az első név, amely feltűnik bennünk, zsenialitásával a humanista szimbólikát testesítette meg.
Festményein ez a „kinyilatkoztatás” is megtörténik, a szín és a forma egyensúlya, a kompozíció geometriája (érzékelhető-e a szimbolikus piramis, amelyet Madonna, balról Keresztelő János, jobbról Gábriel angyal és Krisztus alkot?), a gesztusok és az elrendezés jelentése… mind olyan elem, amely a legfőbb igazság feltárását szolgálja. Majdnem hat évszázad telt el, a filozófia és a tudomány drámai változáson ment keresztül és még mindig szimbólumok vesznek körül bennünket. Folytatjuk a „valóság fölötti” elképzelések és rituálék kidolgozását a hatás fenntartása érdekében. És ez az évnek az az időszaka, amikor a szimbolikán keresztül emlékezhetünk a jóság, a szeretet, a család, az integritás és a szolidaritás elveire, függetlenül attól, mennyire tartja valósnak a metaforát: kérlek, ne hagyd, hogy a karácsony puszta fogyasztói idővé váljon-, mert ideákból állunk, álljunk ki azért, akit ennek az ünnepnek képviselnie kellene.
Artur Deus Dionisio