La Grande Odalisque

Ma van a születésnapom, ezért megosztom veletek az egyik kedvenc festményemet. Jean-Auguste-Dominique Ingres La Grande Odalisque-je egy olyan műalkotás, mely széles körű kritikát váltott ki első bemutatásakor. Különösen figyelemre méltók az alak szándékosan megnyújtott arányai (az Odalisque két, vagy három csigolyával többel rendelkezik) és az anatómiai realizmus hiánya.

Első pillantásra úgy tűnik, hogy ez az akt a nagy velencei mesterek hagyományait követi, mint például Tiziano 1538-as Urbinoi Vénuszá-ét. De közelebbről megvizsgálva kiderül, hogy ez nem egy klasszikus beállítás. Ehelyett Ingres hűvös, tartózkodó erotikát hozott létre, melyet egzotikus kontextusa hangsúlyoz ki. A pávatoll legyező, a turbán, a hatalmas gyöngyszemek, a vízipipa (hasishoz vagy ópiumhoz), és természetesen a festmény címe, mind a franciák Keletről alkotott képére utal. De legyünk óvatosak! Az "Orient"(Kelet) szó itt nem annyira a Távol-Keletre, mind inkább a Közel-Keletre, vagy akár Észak-Afrikára utal. A 19. század eleji francia férfi néző -akinek ez a kép készült- fejében az odaliszk nem csak egy hárembeli rabszolgát idéz meg, ami önmagában félreértés, hanem félelmek és vágyak összességét, mely a keresztény Európa és az iszlám Ázsia közötti agresszió hosszú történetéhez kapcsolódik. Valójában ennek az észlelt távolságnak köszönhetően az alany porcelán szexualitása még az egyre prűdebb francia kultúra számára is elfogadhatóvá vált.