A Berthe Morisot által buzgón vallott impresszionista esztétikával összhangban a Fiatal nő hátulnézetből ünnepi viseletben megpróbálja összefoglalóan, visszafogottan megragadni a modern élet lényegét. A festmény diszkréten átköltözik a női erotika birodalmába is, amelyet Edgar Degas, Édouard Manet és Pierre-Auguste Renoir kutattak, de női művészek csak ritkán feszegetik.
A lágy, tollas ecsetvonásokkal, a levendula, a rózsaszín, a kék, a fehér és a szürke árnyalt árnyalataiban megjelenített kompozíció egy vizuális tónusú költeményhez hasonlít, olyan illatosított és ritka motívumokkal hangszerelve, mint a kefés szőke haj, szatén, púderpamacs és virágszirmok. A művésznő még a nevét is aláírta a tükör aljára, mintha azt sugallná, hogy a pillanat festményén olyan mulandó, mint egy ezüstös tükör.