Hannibál embereivel átkel az Alpokon

A festmény Hannibál katonáinak küzdelmét ábrázolja, amint Kr. e. 218-ban a természet erőivel és a helyi törzsekkel megküzdve átkelnek a Tengeri-Alpokon. Az égboltot egy görbülő fekete viharfelhő uralja, amely éppen arra készül, hogy az alatta lévő völgyben lévő katonákra ereszkedjen, miközben a narancssárga nap megpróbál áttörni a felhőkön. Jobbra egy fehér lavina zúdul le a hegyről. Maga Hannibál nem látható tisztán, talán csak a távolban látható elefánton lovagolhat. A nagy állat eltörpül a vihar és a táj mellett, mögötte pedig Itália napsütötte síksága nyílik. Az előtérben Salassi törzsek harcolnak Hannibál utóvédjével, amelyek összecsapásokat Polybius és Livius történetei is leírtak. Tuner munkásságában itt jelenik meg először a szél, az eső és a felhők kavargó ovális örvénye, a fény és a sötétség kontrasztjának dinamikus kompozíciója, amely későbbi művein, például az 1842-es Hóvihar című festményén is visszatér. Turner párhuzamot látott Hannibál és Napóleon, valamint a Róma és Karthágó közötti történelmi pun háború és a Nagy-Britannia és Franciaország közötti kortárs napóleoni háborúk között. A festmény Turner válasza Jacques-Louis David Napóleon átkel az Alpokon című portréjára, amely Napóleont ábrázolja, amint 1800 májusában átvezeti hadseregét a Nagy Szent Bernát-hágón, és amelyet Turner 1802-es párizsi látogatása során látott. Turner a festményét az Aosta-völgyben helyezte el, az egyik lehetséges útvonalon, amelyen Hannibál átkelhetett az Alpokon, és amelyet Turner 1802-ben szintén felkeresett.