Hopper 1958 szeptemberében patrónusának, Stephen Clarknak ezt írta: “Nagyon örülök, hogy megszerezte a Napfény egy kávézóban című képemet. Szerintem ez az egyik legjobb képem.” Hoppert fiatala kora óta izgatták a városi éttermekben az emberek, mindössze tizennégy éves volt, amikor felvázolt egy ilyen jelenetet. Ezekben a hétköznapi helyzetekben kevés a kommunikáció a figurák között, ami arra utal, hogy a modern élet nagy részében kevés az érzelmi interakció. A Napfény egy kávézóban című mű nyugtalanító feszülséget közvetít a férfi és a nő között, akik tisztában vannak egymás jelenlétével, de nem vesznek egymásról tudomást. Mint szinte minden festményén, Hopper itt is éles nyugalmat teremt, mely többféle narratív lehetőséget sugall.




Napfény egy kávézóban
olaj, vászon • 102.1 x 152.7 cm