Don Garcia de Medici

García de’Medici (1547–1562), Cosimo de’Medici és Leonor de Toledo harmadik fiának ez a portréja kiváló példája annak, hogy a felvilágosodás időszakát megelőzően csekély érdeklődés mutatkozott a gyermekek ábrázolására. Bronzino hűen visszaadja a gyermek apró, meghatározatlan vonásait, de ugyanabban a távoli, szenvtelen pózban ábrázolja, mint a firenzei udvari korszak felnőttekről készült portréinál. Garcíát itt mindenekelőtt a toszkán hercegség örököseként láthatjuk, ezért a művész mellőz minden olyan kifejezést, vagy gesztust, mely arra emlékeztetne minket, hogy egy gyermeket látunk. García, akinek státuszát tükrözi pazar vörös és arany selyemkabátja, nyakánál és csuklójánál gazdagon díszített gyöngyvarrott hímzéssel, ezért nem játszik a nála lévő drága csecsebecsékkel, hanem úgy kerül bemutatásra, mintha tudatában lenne azok értékével. Ez az ékszer, melyet időnként helytelenül csörgőként azonosítottak, egy amulett, mely a gonosz szem elűzésére szolgált. Hárpia formája van, mely egy szarvon nyugszik, melyről egy drágakő lóg. A nápolyi nők hárpiákkal/sellőkkel ellátott amuletteket használtak védelmükre terhesség idején, így ezt anyja, Leonor, vagy nagyapja, Pedro de Toledo, Nápoly alkirálya adhatta Garcíának. A gyermek a másik kezében egy nemrég kinyílt narancsvirágot tart, mely a korára jellemző tisztaság és ártatlanság szimbóluma. A portrét Bronzino alkotásának tulajdonították, de egy elveszett eredeti műhelyi másolatának tekintették. Valójában a műhelyében készült, ami leginkább a gyermeki kezek és a ruházat kivitelezésében mutatkozik meg, melyekből hiányzik a Bronzino keze munkájára jellemző precizitás és csillogás. Nagyon valószínű, hogy az arcán avatkozott be, amin azonban úgy tűnik, hogy stencilt használt.