Önarckép domború tükörben

Nem biztos, hogy tudjátok, de ma van a #museumselfie napja - így a mai napon a múzeumlátogatók, kurátorok, menedzserek és kabalák a világ minden tájáról szelfizni fognak a múzeumokban. Ez egy Twitter-projekt, amelynek az a célja, hogy felhívja a figyelmet a múzeumok által világszerte őrzött nagyszerű gyűjteményekre. Csodáljátok meg tehát a mai Parmigianinót (amit szelfinek is nevezhetünk, nem gondoljátok?), és ne felejtsétek el megosztani a saját #museumselfie képeteket a Twitteren! :] Giorgio Vasari ezt írja a Művészek élete című művében a tizenkilenc éves Parmigianinóról: "Ekkor támadt benne a vágy, hogy megnézze Rómát, mert hallotta, hogy az emberek nagyon dicsérik az ottani mesterek, különösen Raffaello és Michael Angelo műveit, és elmondta vágyát öreg nagybátyjainak. Ők, mivel nem láttak semmi olyat a vágyában, ami ne lenne dicséretes, egyetértettek vele, de azt is mondták, hogy jó lenne, ha vinne magával egy olyan tárgyat, melynek révén megismerkedhetne a művészekkel. És mivel a tanács hasznosnak tűnt Francesco számára, három képet festett, két kisebbet és egy igen nagyot. Ezek mellett egy napon a művészet finomságai felől érdeklődve elkezdte lerajzolni magát, ahogyan egy borbély domború üvegében látszik. Egy esztergályosnál készíttetett egy fagolyót, amelyet kettéosztott, és erre ráállt, hogy megfesse mindazt, amit az üvegben látott, és mivel a tükör felnagyított mindent, ami közel volt, és lekicsinyített mindent, ami távol volt, a kezét egy kicsit nagyra festette. Maga Francesco nagyon szép arccal rendelkezett, és inkább hasonlított egy angyalra, mintsem emberre, a gömbön lévő portréja isteni dolognak tűnt, és a mű összességében nagy siker volt, az üveg minden csillogása, tükröződése, a fény és az árnyék olyan hűre sikerült, hogy az emberi értelemtől ennél többet nem is lehetett volna remélni. Miután a kép elkészült és a portréval együtt becsomagolták, egyik nagybátyja kíséretében elindult Rómába; és amint a pápa kancellárja meglátta a képeket, bemutatta az ifjút és nagybátyját Kelemen pápának, aki látva az elkészült műveket és az oly fiatal Francescót, megdöbbent az egész udvarával egyetemben. Őszentsége pedig megbízta őt a pápai csarnok festésével." A festményt a fiatal művész VII. Kelemen pápának adta ajándékba.