Elizabeth Van Horne Clarkson több száz kis hatszögletű szövetdarabból készítette ezt a művet. Bár a 18. században Angliában népszerűek voltak a foltvarrásos quilt takarók, a technika csak a 19. században terjedt el Amerikában, amikor a megnövekedett szabadidő népszerűbbé tette a foltvarrást, és az apró mintás nyomtatott pamutszövetek olcsóbbá váltak, mint angliai megfelelőjük, a chintz. A mai munka a honeycomb (méhsejt) néven ismert mintával készült. A többszínű hatszögeket levarró öltéssel rögzítették egymáshoz. Elizabeth Clarkson valószínűleg 1830 körül készítette a takarót a fia, Thomas számára, esküvői ajándékként.
Tudom, hogy az ilyen tárgyak mellett gyakran elmegyünk, de kérlek, nézd csak meg ezt közelebbről; képzeld el, hány órát kellett Elizabeth Van Horne Clarksonnak eltöltenie vele, hány órába telhetett, mire megtanulta, hogyan készül egy ilyen tökéletes takaró! Ez aztán az igazi mestermunka!