Marcel Duchamp
Ez a festmény ingadozik a mechanikus és a testi között. Úgy is értelmezhetjük, mint Duchamp kifejezéstelen válaszát az absztrakt művészet felbukkanására, amit a művész és kritikus Guillaume Apollinaire "tiszta festésnek" nevezett el. Duchamp később úgy magyarázta, hogy a tisztaság fogalmát erotikussá akarta tenni, amit "új művészeti izmusnak'" nevezett. Ezt a művet 1912 nyarán Münchenben készítette, ahol találkozott Kandinsky művészetével és elolvasta az orosz művész A spiritualitásról a művészetben című könyvét, egy absztrakt művészetet tárgyaló értekezést. Ellentétesen Kandinsky absztrakt művészet iránti elképzelésével - amely szerint ez a lélek felemelésének eszköze - Duchamp azt javasolta, hogy egy olyan festmény érzékisége, mint A szűz átalakulása feleséggé, egy metafora az emberi szexualitásra.
"Az erotika közel áll az élethez," mondta Duchamp, "közelebb, mint a filozófia vagy bármi ehhez hasonló, ez egy olyan állati dolog, amelynek sok oldala van, és örömet okoz használni, ahogyan a festéktömlőt is használnád."