James Abbott McNeill Whistler
A festmény az angol Maud (Mary) Franklint ábrázolja, aki az 1870-es évek közepétől 1888-ig Whistler modellje és szeretője volt. Vörös díványon fekszik; ez a műtermi kellék az 1880-as évek elején más műveken is megjelenik. A hosszú, nyugtalan ecsetvonásokkal, gyorsan és vázlatosan kivitelezett fekvő alak, akit buján körülölelnek a ruhaanyagok és a kárpitok, beállítás nélküli pillanatot sejtet: a fáradt modell sziesztáját, akinek terjedelmes szoknyája hanyagul végigcsúszik a padlón, miközben a nézőtől elforduló arccal pihen. A helyszín meghatározatlan, mintha a festmény szándékosan befejezetlen lenne; a kanapé háttámlája fölött a stilizált pillangó, Whistler sajátos "szignója" bizonyítja annak a sík felületnek a valóságát, amelyen a művész a jelenetet megörökítette. Maud, aki Mrs. Whistlernek nevezte magát, az utolsó volt azon nők sorában, akik egyszerre voltak Whistler modelljei és szeretői; több mint egy évtizedes viszonyuknak Whistler 1888-ban hirtelen véget vetett, és feleségül vette Beatrice Birnie Philip Godwint. Maud a festő számtalan festményéhez, rajzához és metszetéhez állt modellt, de Whistler soha nem örökítette meg az arcvonásait, és nem engedte, hogy neve megjelenjen az általa kiállított olajfestmények címében. Amint e festmény személytelen címe is sugallja, Whistler nem annyira Maudot festette, mint inkább az általa keltett dekoratív hatást, ami összhangban van azzal a törekvésével, hogy művészetét a színek és formák harmonikus elrendezése, nem pedig a téma illuzionista ábrázolása határozza meg.
Lusta szombat estét kívánunk mindenkinek. Ha pedig az intenzívebb műalkotásokat kedvelitek, nézzétek meg a tegnapi John Martin-festményt. :)