Folyó menti fák

Piet Mondrian 1907-8-ban festett Folyó menti fák című képe a művész korai, figuratív korszakát példázza. Első pillantásra igen messze áll nagyra becsült rácsos festményeitől. De valójában Mondrian a Folyó menti fák megfestésekor számos olyan téma és filozófia iránt érdeklődött, amelyek későbbi műveiben is tükröződnek. Legtöbbször Mondrian formai újításai kerülnek előtérbe - például az absztrakció és a geometria felkarolása. De Mondrian festményei - mind a korai, mind az érett korban - a teozófia bizonyos tanait mutatják be, egy vallási filozófiát, amellyel a művész foglalkozott. Az első világháború előtt Mondrian megismerkedett Helena Blavatsky, a teozófia egyik alapítójának eszméivel. Blavatsky úgy vélte, hogy a geometriai formák spirituálisak, hogy a lényeget képviselik, azt, ami nagyobb, mint a tisztán fizikai. A teozófia ragaszkodott ahhoz, hogy a művészek képesek javítani az emberiséget azáltal, hogy eltávolodnak a fizikaitól, és megmutatják a "lényegest".