Fecskék

Ezen a képen az ember és a táj egyedi módon olvadnak össze. A művész édesanyja fekete ruhában és Manet felesége -fehérben- a dűnék mögötti mezőn pihennek, fodros szoknyáikban és kendőkkel kötött kalapjaikban. A nap nem rég még sütött, de most már borult az ég; a művész felesége leengedte a még mindig nyitott napernyőjét a térdére, alacsonyan repülő fecskepárok adják hírül a változó időjárást. Mindez nem hordoz semmi rejtett értelmet, csupán a táj hangulatát fejezi ki, amit a távoli horizonton található szélmalom, a kis templom és a falu háztetejei hangsúlyoznak tovább. Manet azonnal talált egy műértő vásárlót a festményére Párizsba való visszatérése után, ennek ellenére az 1874-es Szalon elutasította. A zsűri még nem tudta megszokni ennek a festészeti stílusnak a vázlatszerű megjelenését.