6.sz. szonáta (A csillagok szonátája). Allegro.

Ma van az utolsó vasárnapunk az Europeana 280-al, az európai múzeumok több millió digitalizált tárgyának többnyelvű online gyűjteményével :( Ezen a feltámadás vasárnapján egy litván művész alkotását mutatjuk be, akibe azonnal beleszerettem, amikor tavaly egy krakkói kiállításon felfedeztem a munkáit. További szép napot mindenkinek!

Mikalojus Konstantinas Čiurlionis (1875-1911) zeneszerző, festő, író és fotográfus nemcsak a litván, hanem egész Európa művészetének úttörő alakja volt (és ma is az). Čiurlionis a 20. század fordulóján élt és dolgozott, amikor a művészetben oly sok új mozgalom alakult ki; műveiben olyan gondolatokat és témákat fogalmazott meg, amelyek akkor (és ma is) izgatták az embereket, akik az emberi lét közös kérdéseire keresték a választ. A népi alkotói mentalitáson alapuló munkásságát gazdagította a különböző filozófiai és vallási elméletek iránti érdeklődése, amelyek a fin-de-siecle Európájában népszerű gondolkodási témák voltak. Čiurlionis művészete magába foglalta a személy, a nemzet és a korszak törekvéseit, miközben az európai absztrakt művészet virágzásának is utat tört.

Čiurlionis hét képi szonátát festett, amelyeket inkább számozott, mintsem megnevezte őket (a címeket később csatolta hozzájuk). Ez a művek sorozata a szinesztézia elméletével hozható összefüggésbe, és a zene és a művészet összeolvadásának kérdéséhez való eredeti hozzáállást testesíti meg. A művész festményein a zenei kompozíciós elveket alkalmazta, amelyek a zenei formák (mint például a szonáta, a fúga vagy a prelúdium) szerkezetével asszociálnak. A valóság különböző motívumait egyesítette, és különböző térbeli szinteket és időpillanatokat, valamint ellentétes szimbolikus képeket ábrázolt egyetlen, a ritmus dinamikáján alapuló kompozíciós rendszerben (ciklusban).

A csillagok szonátája. Allegro a világűr művészi víziója. Ebben a szonátában fantasztikus, többrétegű képek tárulnak a néző elé. A festmény kompozíciós elemei különböző variációk bonyolult ritmusában rendeződnek el. A harmadik dimenzió ábrázolása már nem a tér perspektíváját használja, ehelyett a változó átlátszatlanságú átfedéseket választja. Čiurlionis a világegyetemet a kozmikus ködök, csillagok és napfény egymásba fonódó, csodálatos polifonikus szimfóniájaként képzeli el. Az űr eme óceánjának hullámai - a dallamok - örvénylenek és szövődnek egymás mellett, gazdag, díszes és pompás hálót alkotva, amelyet a Tejút útja szúr át. A világűrben a mozgás nem kaotikus, hanem ritmikus és harmonikus. Az Univerzum rendjét és harmóniáját egy fényes, kúpos fénytornyon álló angyal fényes alakja szimbolizálja.