Az 1877-es Korcsolyázás című mű tökéletes példája Edouard Manet mesteri képességének, hogy felfedje korának és víziójának igazságát ecsetkezelésen, képfelületen, kompozíción, színen és fényen keresztül. A mű kommentár a tizenkilencedik századi párizsiak társadalmi és szabadidős tevékenységeire vonatkozóan. Manet munkájának formai elemei elárulják, hogy milyen volt megtapasztalni a párizsi középréteg szórakozásának ezen pillanatát.
A festmény egy gyermekkel sétáló nőt ábrázol egy jégpálya mellett. A vászon közepén elhelyezve kissé a néző jobbjára tekint, a háttérben lévő alakoktól elfelé. A pálya körüli tömeg összegyűlt szocializálódni és a korcsolyázókat nézni egy tiszta napon. A nő és gyermek mögötti kulcsfigurák elrendezése fontos Manet társadalmi nézőpontjának felfedésében. A vászon bal oldala által félbevágott alak egy flaneur, a megtestesült tizenkilencedik századi férfi sötét cilinderrel, kabáttal és figyelő szemekkel. Egy sötét ruhába öltözött nő tekint ki a nézőre a jobb oldalon. Henriette Hauser volt ezen alak modellje, Oránia hercegének szeretője és feltörekvő színésznő. Manet számos alkalommal megfestette őt. Ez a mű Manet műtermében volt halálakor.