Vincent van Gogh
Van Gogh az alkoholizmusától és a dohányzás okozta hörghuruttól menekült, amikor 1888. február 21-én Arles-ba költözött. Az Hôtel-Restaurant Carrelben bérelt szobát, amitől azt várta, hogy a japán Hokuszai (1760-1849) vagy Utamaro (1753-1806) fametszeteire fog hasonlítani.
Van Gogh egy művészkolóniát tervezett létrehozni a városban. Megismerkedett Christian Mourier-Petersen dán festővel, aki májusi elutazásáig állandó kísérője lett. Arles eleinte egzotikus, piszkos kisvárosnak tűnt a számára. Egy levélben idegen, furcsa helyként írta le: „A zuávok, a bordélyházak, az elsőáldozásukra igyekvő tündéri arles-i kislányok, a miseruhás pap, aki úgy fest, mint egy veszélyes orrszarvú, az abszintot kortyolgató emberek – mindannyian mintha egy másik világ teremtményei lennének." Száz évvel később a 113 éves Jeanne Calment „rosszulöltözött, koszos, kellemetlen" emberként emlékezett vissza Van Gogh-ra. Jeanne Calment 13 évesen, apja textilüzletében találkozott a vásznat és színes ceruzákat vásároló festővel.
Van Gogh-ot elbűvölte Arles környéke, fényei. Az e korszakból származó munkái úsznak a sárgában, a mélykékben és a lilában. Az arles-i táj ábrázolásában holland háttere hatása érződik: a mezők és utak mozaikszerűen, laposan, perspektíva nélkül jelennek meg – színeik viszont rendkívül intenzívek. Arles élénk fényei izgalomba hozták a festőt; ennek hatása műveinek számában és változatosságában is megmutatkozik.