Önarckép kalapban, fátyollal

Paula Modersohn-Becker a német expresszionista festészet nagy alakja volt a XIX. és XX. század fordulóján. A festőt művei intenzitása, azok közvetlen, pőre embersége tette nevezetessé, számos önarcképe, köztük olyanok, amelyeken meztelenül ábrázolja magát, a szépművészeti kánon részét képezik. Kevés női művész festett ennyi önarcképet; rövid élete ellenére majd' 50 ilyen témájú festménye és rajza maradt fenn.

Önarckép kalapban, fátyollal című művét 1906-os párizsi látogatása alatt festette. Fő ihlető forrásai az egyiptomi múmiaportrék voltak. Ezeket az 1880-as években fedezték fel Fajjúm oázisában, reprodukcióikat pedig Modersohn-Becker 1903-ban látta kiállítva Párizsban. Megdöbbentette méretük és egyszerűségük: "Homlok, szemek, száj, orr, orcák, áll, és semmi több (...) Milyen egyszerű síkokkal örökítették meg ezt az ősi szájat!" Az 1906 nyarán készült, időnként proto-kubistának tekinthető arcképei közeli ábrázolásuk miatt akár intimitást is sugallhatnánk, azonban rájuk nézve inkább egyfajta érzelmi eltávolodást, izolációt érzünk bennük.

Ui.: Ebben a cikkben többet is megtudhatsz Paula Modersohn-Becker életéről és művészetéről!