Edgar Degas
Edgar Degas festményeinek és pasztelljeinek körülbelül fele jelenít meg táncosokat. Talán felismert egy párhuzamot a művészetük - melyben a pontos, megerőltető technikák gyönyörűnek és erőfeszítés nélkülinek tűnnek - és sajátja között. Megfigyelte a táncosokat pihenés közben, próbán, a színfalak mögött, a színpadon - szinte dokumentáló megközelítést választott a témával kapcsolatban.
Degas balett jelenetei közül számos szerepelt azon huszonnégy mű között, melyet a második impresszionista kiállításon mutatott be 1876-ban. Ez a pasztell jól példázza a művész innovatív technikáját és egyedi stílusát. Számos médiumot használt, de a legmegragadóbb a vízfesték virtuóz alkalmazása, mellyel ragyogó színeket és áttetsző textúrákat hozott létre. Ez a mű Degas azon módszerét is demonstrálja, hogy aszimmetrikusan helyezze el figuráit, mellyel az egyik alak részben takarja a másikat, vagy a kép széle levágja őt. A kompozíció legalább tíz darab papírból áll, melyeket azért adott hozzá, hogy megnagyobbítsa a hátsó figura eredeti rajzát. A legszokatlanabb kiegészítés a jobb oldalon lévő keskeny papírdarab, mely épp elég széles ahhoz, hogy belefoglalja a táncos szemét.
Degas táncokossal kapcsolatos foglalatossága nem csak formális, de szociális is volt: gyakran tett igen explicit utalásokat műveiben azokra a színpad mögötti interakciókra, melyek a női előadók és férfi pártfogóik között zajlottak.