Jose Ferraz Almeida Júnior
A São Paulo-i Ituból származó José Ferraz de Almeida Júniort 1869-ben vették fel a Rio de Janeiro-i Birodalmi Képzőművészeti Akadémiára, öt évvel később pedig aranyéremmel távozott az intézményből. 1875-ben visszatért szülővárosába, ahol csupán egyetlen évet töltött, mivel II. Péter (portugálul: Dom Pedro) császártól ösztöndíjat kapott, mellyel Európában tanulhatott. Almeida Júnior pályafutása több ikonikus alkotását készítette európai tartózkodása alatt és különböző kiállításokon vett részt Franciaországban és Olaszországban.
1882-ben hazament Brazíliába, következő évben pedig műtermet nyitott São Paulo-ban. A brazil társadalom számos fontos személyét megörökítette, köztük Izabella császári hercegnőt és II. Péter császárt. 1884. április 27-én az Imprensa Ytuana hasábjain a következőképp jellemezték munkakörnyezetét: "Műterme - már ha e pici négyzetes szoba annak nevezhető -, ahol a fényviszonyok gyérek és mindenhol tükröződő felületekbe botlunk - nagyszámú tanulmánynak, vázlatnak és festménynek ad otthont, amennyiben legtöbbjük nem mondható befejezett műnek (míg néhányuk igen) -, a művész életének legalább egy időszakát tárja elénk, az ihlet egy pillanatát, egy órányi örömöt vagy ugyanennyi idejű alapos tanulmányozást [...]. Ma a művész egy női fej kecses, szeszélyes, lágy és rózsás profilját festi, holnap pedig - Miguel Angelo szeretetéből eredően - egy idős akt szögletes vonalait fogja, szinte anatómiai alkotást, melyet gyűrött sárga pergamen fed, a fény s árnyék gyors hatásával."
São Paulo egyik legcsodáltabb 19. századi művésze 1899. november 13-án hirtelen felindulásból elkövetett gyilkosság áldozatává vált.
A mai gyönyörű festményt a Pinacoteca de São Paulo közreműködésével mutathattuk be. : )
Ui. Egy másik Sao Paulóhoz kötődő, igen érdekes művész Djanira da Motta e Silva, a brazíliai élet gyengéd megörökítője. Itt olvashatsz róla. <3