Az istenek napja

Amikor Gauguin 1893-ban visszatért Franciaországba, nagyrészt Párizsban töltötte az idejét munkájának népszerűsítésével, miközben a Noa Noa című, tahiti tapasztalatait fikcióba öntő könyvét írta és illusztrálta. Az istenek napja (Mahana No Atua) című festménye azon nagyon kevés alkotása közé tartozik, amiket Gauguin ebben az időszakban készített, és szorosan kapcsolódik irodalmi projektjéhez. A tengerparti tahiti tájban játszódik, és a kompozíció három vízszintes sávra van osztva. A felső részen helybéliek végeznek egy rituálét egy magas szobor közelében.

Mint Gauguin tahiti képeinek sok alakja, a monumentális szobor sem a helyi vallásból származik, hanem a Borobudur buddhista templomkomplexumot díszítő faragott díszekről (Jáva) készített fotókból. A középső sávban három szimmetrikusan elrendezett alak áll egy rózsaszín föld hátterében, olyan testtartásokban, amelyek születést, életet és halált jelenthetnek. A középső nő, aki formálisan kapcsolódik a felső szoborhoz, hasonlít a többi, Gauguin által ábrázolt tahiti nőhöz, akikkel Gauguin gyakran a paradicsomban lévő Éva keresztény alakját próbálta sugallni. A kompozíció alsó része élénk, kontrasztos színekkel van megjelenítve, amik a vízben tükröződnek. Gauguin posztimpresszionista stílusa, amit a valós tárgyak ábrázolásának csökkenő tendenciája és az élénk színek lapos, ívelt formákkal való expresszív használata jellemez, a 20. század eleji sok absztrakt festőre gyakorolt hatást.