Vincent van Gogh
Amikor Vincent van Gogh 1888 februárjában megérkezett Arles-ba, hogy megismerje a Midi (Franciaország déli, mediterrán régióinak köznyelvi neve) ragyogó tájait, elhagyta a pointillista és impresszionista módszereket, és áttért a szintetikusabb formák és harsányabb színek használatára. Az arles-i kikötőmunkások jól példázza ezt a stílusváltást: vastag, hosszúkás ecsetvonások és erős színkontrasztok jellemzik a művet. A vásznon a Rhône folyót láthatjuk szikrázó naplementében, a festmény motívumai pedig – egyértelműen mutatva a japán művészet hatását – feketén állnak szemben a fényárral. "Ma este egy nagyszerű, rendkívüli jelenetet láttam", írta Vincent öccsének, Theónak Arles-ból 1888. augusztus elején. "Egy szénnel megrakott, hatalmas hajó állt a Rhône-on, kikötve a rakpart mellett. Felülről nézve az egész vizesen ragyogott a zivatartól; a víz sárgásfehér és fakó gyöngyszürke volt; az ég pedig halványlila, nyugaton egy narancs sávval; a város maga ibolyába hajlott. A hajón néhány szegény munkás koszos kék-fehér ruhában jött-ment, a partra rakodták az árut. Mintha egy Hokuszai-mű elevenedett volna meg."
Ez az élmény annyira foglalkoztatta a művészt, hogy azt rövidesen három festményen is megörökítette. Ezek közül az első, Homokszállító hajók címmel, két lehorgonyzott hajót ábrázol egy magas és erősen dőlt nézőpontból, mintha egy nagyon magas rakpartról lenne ábrázolva, a munkások pedig nem szenet, hanem homokot rakodnak ki fényes nappal. Később, augusztus vége táján két másik képet is festett, ezúttal napnyugtakor: a Szeneshajókat, és a Museo Thyssen-Bornemisza gyűjteményében lévő Arles-i kikötőmunkásokat. Az első festmény magas nézőpontját egy vízszintesebb kompozíció, a dőlt perspektívát pedig egy frontálisabb álláspont váltotta fel. Ezzel lehetővé vált, hogy egy tágas, narancsszínű világot teremtsen, amellyel éles kontrasztba állította az előtéri hajók és a folyó túlpartján látható épületek sötétlő alakjait. Az éj sötétjét szándékosan hasonlította a szén feketéjéhez; van Gogh nem csak a külcsínyt akarta ábrázolni: a színekkel érzelmeket, párhuzamokat, mélyebb mondanivalót fejezett ki.
Mai festményünket a madridi Museo Nacional Thyssen-Bornemiszának köszönhetjük.
Kedves Olvasónk! Szeretnénk segítségedet kérni, hogy kifejleszthessük a DailyArt alkalmazás egy új, még inkább felhasználóbarát verzióját. Ezen a linken többet is megtudhatsz a projektről. :) Köszönjük!
Ui.: Ez a csodálatos festmény nem tartozik Van Gogh legismertebb alkotásai közé; ezen a linken további hét műről olvashatsz, amelyekről ránézésre valószínűleg nem is gondolnád, hogy a nagy festő keze munkái!