Éjszaka Nizzában

A mai festményt az Oslói Nemzeti Múzeumnak köszönhetően mutatjuk be.

Ez a festmény Nizza háztetőit és dombjait ábrázolja Edvard Munch harmadik emeleti stúdiólakásából 1891 elejének téli hónapjaiban. A mediterrán város épületei, a fák teteje és távoli dombjai lágy, kék ibolya fénybe vannak burkolva. A vázlatszerű ecsetvonások a várakozás és a mozgás érzésével ruházzák fel az enyhe éjszakai levegőt.

Magas nézőpontokat az impresszionisták használtak, mint Gustave Caillebotte és Claude Monet, hogy életre keltsék a nyüzsgő városi utcákat ábrázoló festményeiket. Munch festményén azonban a magas nézőpont a festő más emberektől való fizikai és pszichológiai elidegenedését hangsúlyozza. A festő nézőpontja alatt a nagyon kevés megvilágított ablak az egyetlen jele annak, hogy Munch nincs egyedül a városban. A kékes színek kiemelik a festmény melankolikus és álomszerű hangulatát. A várost a szemlélődés és a magány helyeként ábrázolja.

Munch éppen 27 éves volt, amikor egyedül elutazott Norvégiából Nizzába. Hivatalosan Párizsban kellett volna lennie és festészetet tanulnia; azonban miután az út során reumás lázat kapott, úgy döntött, hogy inkább Nizzába utazik az enyhébb éghajlat miatt.

Munch a norvég kormánytól kapott utazására ösztöndíjat, hogy orvosolja formális művészeti oktatásának hiányát. Kritikusok és más művészek úgy gondolták, hogy Munchnak meg kell tanulnia a kompozíció, a festészeti technika és a színhasználat szabályait - úgy vélték, hogy túlságosan a saját feje után megy. Ugyanakkor elismerték, hogy munkáiban gyakran sikerült mélyebb igazságot és szépséget közvetítenie. Pontosan ezt éri el az "Éjszaka Nizzában" című festményén. Nem szokványos eszközökkel sikerül megszólítania a szemlélő érzelmeit. Ez a festmény eszközzé válik a néző öntudatosságának növelésére.

Az Éjszaka Nizzában 1891-ben az Országos Őszi Éves Kiállításon volt kiállítva - a művészek saját kiállításán - és a Christiania (Oslo) Nemzeti Galéria számára vásárolták meg néhány régebbi művész közreműködésével, akik Munch barátai voltak. Két évvel később Munch elérte a nemzetközi áttörést egy egyéni kiállítással Berlinben, ahol "A sikoly" című műve először volt látható.