Északi tenger a holdfényben

Caspar David Friedrich pontosan ezen a napon született 1774-ben. Német romantikus tájképfestő volt, akit általában generációjának legjelentősebb német művészeként tartanak számon. Leginkább allegórikus tájképeiről ismert, amelyeken jellegzetesen éjszakai égbolt, hajnali köd, sivár fák vagy gótikus romok előtt elmélkedő alakok jelennek meg. Művészként elsődlegesen a természet tanulmányozása érdekelte, és gyakran szimbolikus, klasszicizmustól eltérő művei a természet iránt érzett személyes, érzelmi reakciókat igyekezték közvetíteni. Friedrich számára a természet nem csupán háttér volt, számára maga a természet került a középpontba. A természet szemlélésében, azaz a fák, a hegyek, a dombok, a hullámzó vizek tanulmányozásában találta meg lelkivilágát: szerinte ugyanis meghatározó spirituális jelentéssel bírtak. Sajnos Friedrichet a maga korában többnyire félreértékelték: erōsen küzdött a közönség és a kritikusok teljes megértéséért, bár továbbra is saját művészi meggyőződése szerint festett.