Virágok a folyóparton Argenteuil-ben

Az 1877-ben festett mű az argenteuil-i sétányt ábrázolja a Szajna partjáról nézve. Monet 1871-ben költözött Argenteuil-be, egy Párizs melletti külvárosba, és hat évig élt ott. A Szajna festői tájai által inspirálva, mely békésen megfért a modern élet jelképeivel, mint a kémények, a csónakázók és a jól öltözött sétálók, számos képet festett a környékről.

Az 1870-es években Argenteuil a modernizáció és az iparosodás jeleitől virágzott, és az egyik leggyorsabban fejlődő régió volt Párizs környékén. A gőzhajó és a vasút előretörésével a Szajna mentén húzódó argenteuil-i út népszerű sétány lett, mintsem kereskedelmi útvonal, mint azelőtt. Ebben az időszakban Monet gyakran kísérletezett a magas horizontvonallal, így a jelen kompozíciót az előtérben vad növényzet uralja, és csak a vászon mintegy fele nyílik meg a folyó és a fölötte lévő égbolt látványa előtt. A túlsó partot ezen a képen egy fűrészmalom, egy cserzőműhely, egy vasgyár, valamint a körülöttük lévő lakóházak népesítik be.

Monet azonban úgy döntött, hogy az iparosodott világ ezen jeleinek egy részét lehagyja a festményéről. Gondosan megválasztotta nézőpontját, hogy a Szajnán folyó közönséges kereskedelmi forgalmat és a gyárakat a kéményeikkel együtt háttérbe állítsa, és a természeti elemeket maximalizálja. Monet ezzel azt az elzárt, nyugodt hangulatot kívánta megörökíteni, amely a területet jellemezte, inkább az idilli, érintetlen múltat dicsőítve, mint a nyüzsgő, modernizált jelent. 1877-ben Monet mindössze négy vásznat festett Argenteuil-ről, amelyek mindegyike hasonló nézőpontból ábrázolja a várost és a folyót.