Az egzotikus virágcsokor mögül egy rejtélyes arc néz ránk profilból, foszforeszkáló sárga szemével, maga is egy virágot tartva a lila háttér előtt. Ezt az elrendezést: egy gyakorta démoni vagy enigmatikus arcot, amely egy csendéletben tűnik fel (egy műfajban, ahol általában az embereknek legfeljebb csak a nyomait látjuk, az alakokat magukat nem), Gauguin már korai műveiben is sokszor alkalmazta. Ez a kis méretű festmény a művész első, 1891-es tahiti útjának gyümölcse. A polinéz kultúra, az ottani környezet és az őslakosok mély benyomást tettek Gauguinre, aki 1895-ben úgy döntött, végleg ott telepszik le. 1903-ban bekövetkezett haláláig Tahiti szigetén élt, ahol festményeken, metszeteken és szobrokon keresztül fedezte fel a polinézek életét és misztikus hitvilágát.
Ha szereted a virágos festményeket, ez biztosan tetszeni fog... "Virágok" témájú, 50 képeslapból álló szettünk a műfaj legjavát hozza el Neked!
Ui.: Paul Gauguint leginkább a tahiti nőkről készült festményeiről ismerik, de számos csendélet is fűződik a nevéhez. Ezen a linken ez utóbbiakból válogattunk.