Hamiskártyások

Mai művünk szereplői primero játékot (a póker elődjét) játszanak. A bal oldali játékos (a balek) annyira elmélyed lapjaiban, hogy nem veszi észre, ahogy a mögé hajoló hamiskártyás a vele szemben ülő társának jelez (kesztyűs kezének ujjbegyei szabadon vannak, hogy a megjelölt kártyákat jobban érezze). Jobbra, a fiatal csaló várakozón tekint a balekre, közben háta mögül, a nadrágjából előhúz egy rejtett kártyalapot. Egyik fél sem tud vagy lát annyit, amennyit szeretne. Van, amit a néző nem lát, a festmény szereplői viszont igen – ugyanakkor más dolgokról éppen ők nem tudnak, mi pedig igen. A jelenet a látás-rejtőzködés, tudás-tudatlanság, bizalom-becsapás körforgását mutatja be. A balek bízik abban, hogy lapjait csak ő látja. A csalók bíznak abban, hogy tevékenységük rejtve marad – és kénytelenek egymásban is megbízni. De a tény, hogy mindez a néző számára látható, ezt a bizalmat megkérdőjelezi. Caravaggio nem a rosszat karikírozza ki; inkább "elmesél" egy jelenetet, ahol a gesztusok és pillantások kölcsönhatása a csalás és az elvesztett ártatlanság emberi drámáját idézi.

A Hamiskártyások európaszerte számtalan hasonló témájú festményt ihletett.

Segíts, hogy idén ősszel útjára indíthassuk a DailyArt alkalmazás új verzióját: itt megtudhatod, hogyan.