A Szarkát Monet egyik legszebb havas tájképeként tartják számon a művész által festett mintegy 140 téli tájkép közül. A festmény 1868-1869 telén készült a normandiai Étretat község közelében. Monet pártfogója, Louis Joachim Gaudibert segített megszerezni egy házat Étretat-ban Monet barátnője, Camille Doncieux és újszülött fiúk számára, így Monet viszonylag nyugalomban, a családja társaságában festhetett.
1867 és 1893 között Monet és impresszionista társai, Alfred Sisley és Camille Pissarro több száz tájképet festett, ahol a hó természetes látványát (effet de neige) ábrázolták. Hasonló téli tájképeket készített Pierre-Auguste Renoir, Gustave Caillebotte és Paul Gauguin is, bár kisebb mennyiségben. A művészettörténészek szerint a Franciaországban bekövetkezett kemény telek sorozata hozzájárult a sok impresszionista téli tájkép festéséhez.
A festményen Monet színes árnyékainak egyik első alkalmazása látható, amely később az impresszionista mozgalom jellegzetes technikája lesz. A fény és az árnyékok innovatív használata miatt az 1869-es Párizsi Szalon elutasította a képet.