A szerelmeseket legyőzi a Halál

A 15. század végére a grafika a képalkotás és terjesztés széles körben alkalmazott módszerévé vált. A közvetítő eszköz nagyon rugalmas volt, a hívőknek szánt emléktárgyaktól a bonyolult könyvillusztrációkig bármit tartalmazott. Körülbelül 1510-ig a fatömbnyomtatás többnyire monokróm volt, de a művészek elkezdtek azzal kísérletezni, hogy további blokkokat adtak a folyamathoz, nagyobb mélységet adva munkáiknak.

E kép elkészítéséhez egy helyett három blokk kellett, és a barna tinta három árnyalatát használták: a legsötétebbet a vonalakhoz, egy középbarna tónust az árnyékokhoz és a részletekhez, mint a jobb oldali oszlop mintája, és egy aranybarna tónust az általános színhez. A nyomtatás nélküli papír sápadt színét szabadon hagyták, hogy fényesebb területeket hozzanak létre.

Az összhatás jól körülhatárolt, szinte szoborszerű jelenetet eredményez. A sötét, párhuzamos sraffozás határozza meg az építészeti környezetet, míg az ívelt vonalak az alakok lekerekített formáit modellezik, mozgásérzetet keltenek. A világos részek, ahol a papírt érintetlenül hagyták, további háromdimenziós definíciót adnak a formáknak, különösen az alakoknak. A képzet itt túlvilági, ugyanakkor az emberi létezés valóságát feszegeti: ebben a példában a szerelem, a félelem, a halál és a veszteség témái szinte bárki számára könnyen megérthetők. Ez az intenzív dráma pillanata, a hideg, mozdíthatatlan kővel a háttérben, melyben a Halál csontváza szörnyű cselekedetet hajt végre a két szerelmes ellen.

A szerelmeseket legyőzi a Halál monokróm nyomatként talán nem lenne annyira hatásos, bár a Halál még mindig erőszakosan támadná meg a férfit, és fenyegetően nézne a válla fölött a reménytelenül menekülő nőre. A további tónusok nagyobb valóságérzetet adnak, mintha a színekben olyan szintű kapcsolat lenne, mely kevésbé tagadható, mint a fekete-fehérben.
- Sarah