Hulló falevelek

Ma repüljünk el Bécsbe, a XIX. század legutolsó évének őszére!

Olga Wisinger-Floriant tartják a századvég (fin de siècle) egyik vezető tájkép- és csendéletfestőjének, és a bécsi vagy osztrák "hangulatképfestészet" egyik legnagyobb alakjának. A "hangulatképfestészet" (vagy Stimmungimpressionismus) az 1870 és 1900 közötti időszak Ausztriájának plein-air festészetéről nevezetes iskolája volt, amely szembeállította magát a historizmus heroizáló tájképfestészetével. Wisinger-Florian hivatásos zongoraművészként kezdte a karrierjét, és csak ezután fordult a festészet felé. 1881-től művei rendszeresen szerepeltek a Künstlerhaus éves kiállításán. Mai képünk témáját a Bécsi-erdő ihlette, amely már a XIX. században is népszerű kirándulóhelynek számított az oszták fővárosi lakosság körében. A festményen a sűrű őszi lombok szinte teljesen körülveszik a magányos vándort. Amikor a mű először került bemutatásra a bécsi Pisko Szalonban, olyan nagy szenzációt keltett, hogy a császári Képgaléria azonnal meg is vásárolta.

Ünnepeld meg te is ezt a csodálatos őszi napot egy kis művészettel! "Tájképek" témájú, 50 képeslapot számláló szettünkkel még több lélegzetelállító kilátásban lesz részed. :)

Ui.: Olga Wisinger-Florian a Bécs aranykorában fellendülő virágfestészet egyik legfontosabb művelője volt. Ezen a linken Te is megcsodálhatod virágos remekműveit!