Rossetti a La Bella Mano című szonettjét, magyarul A gyönyörű kéz egy évvel a festmény után fejezte be, ezáltal is sugallva arra, hogy a vizuális reprezentáció lehetett az inspirációja a költeménynek. A két strófa, mely a kereten megjelenik, olaszul vannak, azon a nyelven melyet Rossetti folyékonyan beszélt kis korától fogva.
A szonett így szól angolul:
O lovely hand, that thy sweet self doth lave
In that thy pure and proper element,
Whence erst the Lady of Love high advènt
Was born […]
In royal wise ring-girt and bracelet-spann’d,
A flower of Venus’s own virginity,
Go shine among thy sisterly sweet band;
In maiden-minded converse delicately
Evermore white and soft; until thou be,
O hand! heart-handsel’d in a lover’s hand.
Mint számos másik Rossetti késői munkája, a kompozíció hiányolja a narratívát. Helyette ez egy képe a szeretet megszemélyesítésének- egy Vénusz akit a szárnyas kísérői támogatnak. A vászon részletekben gazdag, melyek mint a szerelem témájához kapcsolódnak-mind spirituális, mind e világi-ahogy azt a központi alak képviseli. A szimbólumok tömkelege megerősíti a témát, beleértve a fésűkagylót, mely Vénusz tengeri születését idézi fel. A glória jelenségét a konvex tükör hozza létre, mely az ágyat mutatja mely a jövőbeli szerető jelenlétével kecsegtet.