Szent Cecília, a zenészek védőszentje az orgona mellett van ábrázolva, a hangszer, mely a jellegzetessége lett a 16. században.
A festmény átlós vonalakon való felépítése és a klasszikus frontális póz visszautasítása kivételt képez Sassoferrato munkásságában, csak úgy, mint a kifinomult bross és a lap feliratainak részletei.
A Szent vonásai Guido Reni női alakjaitól származnak, azonban nem másolatok, hanem inkább átértelmezések. Sassoferrato, mint számos korabeli művész, a korai reneszánsz vagy bolognai klasszicizmus korai 17. századi festőinek munkájára utalt, megváltoztatva a méretet vagy a kompozíciót.
A mai festményt a milánói Museo Poldi Pezzoli-nak köszönhetően mutathatjuk be :)
Szent Cecíliát általában az orgonánál ábrázolják, ha szeretnél többet megtudni más szentek jelzőiről, olvasd el ezt a cikket a DailyArt Magazinban.