A Nap by Ferdinand Hodler - 1899-1900 - 160 × 352 cm A Nap by Ferdinand Hodler - 1899-1900 - 160 × 352 cm

A Nap

olaj, vászon • 160 × 352 cm
  • Ferdinand Hodler - March 14, 1853 - May 19, 1918 Ferdinand Hodler 1899-1900

Végső formájában A Nap című kompozíció gesztusok egymásutánjaként mutatja be az ébrenlét különböző szakaszait. „A nők felébredtek álmukből és [néhányan] védik magukat a beáramló napfénytől; a többiek átestek ezen a fázison és csodálják a nap pompáját, melyet a kép alján szétszórt virágok jelképeznek. A karok kifejezéssel töltött gesztusai együtt félkört alkotnak és megteremtik a mű felsőbb ékességét. A testek vonalai elválnak; a lábak és lábfejek zárt formák sorozatát alkotják.“

Ferdinand Hodler a téma leírása közben a szimbolikus kifejezés és a díszítő gesztus kölcsönhatására összpontosít. Öt nő ül egy kék ruhán a réten; a földet finom virágok borítják, színük a ruháét visszhangozza. Ahogy a hajnal sárgás fénye a látóhatár íve fölé emelkedik, a négy külső nő a középen található alak felé fordul, testük csavarodása, valamint kezük és karjuk helyzete a félelmestől az elragadtatottig tartó sorozat. A középső nő felemelt karral, mint valami rituális imában, szabadon nyílik meg a fénysugarak előtt, anélkül, hogy védené magát tőlük. A rét szelíd hullámvölgyeivel kombinálva a gesztusok egymásutánja és a testek táncos csavarodása a teljes festményt átfogó, kifejező értékek finom koreográfiáját generálja.

Világos színeivel és eksztatikus ékességével, A nap a növekedés boldogító szimfóniájaként áll szemben Az éjszaka (korábban szerepelt a DailyArt-ban) komorságával. Berthe Jacques, akit Hodler 1898-ban feleségül vett, ült modellt az alakokhoz. Művészetében ő az archetipikus éteri nő, aki megtestesíti a tisztaságot és az igazságot.

Az 1890-es évek végére megnyerte a társadalmi és anyagi elismerésért vívott csatát. Ennélfogva a Der Tag (A nap) saját himnuszának is tekinthető, annak a fénynek, mely a korábbi évek nélkülözései után megvilágította az életét.

Ebben a nézőpontban Hodler a személyes helyzetét idézte fel azáltal, hogy átitatta művészetét az újrakezdés örömével. A festmény óriási sikere az 1900-as párizsi Exposition Universelle-n és a bécsi szecesszió tizenkilencedik kiállításán 1904-ben valószínűleg hatással volt a festmény két további változatának elkészítésére.

A mai alkotást a berni Kunstmuseum jóvoltából mutattuk be <3