Bújócska

A mai mesterművet a Phillips Gyűjteménynek köszönhetően mutatjuk be :)

Amikor Chase 1878-ban visszatért New Yorkba külföldi tanulmányaiból, fel volt vértezve a Müncheni Iskola sötét palettájával és bravúros ecsetkezelésével. Ennek ellenére fogékony maradt más hatások iránt is. 1886-ra munkái elkezdték a plein air festészet hatásait mutatni, amely technikát már 1880-ban is gyakorolta Hollandiában, de nem használta újra egészen sok évvel későbbig Shinnecockban, New Yorkban, ahol számos impresszionista festményt készített. A Bújócska egy átmeneti mű: míg sötét színei a Müncheni Iskola hagyományaihoz kötik, a töredezett ecsetmunka és a világítás által megragadott időben tünékeny pillanat előrevetítik azokat a tájképeket, melyek Chase érett stílusára jellemzők.

Ebben a műben Chase egy ismerős késő tizenkilencedik századi témára fókuszál, játék közbeni gyerekekre. Általában fényűző és egzotikus szobabelsőiről volt híres, a Bújócskában azonban Chase a tárgyakkal való takarékosságot és a színek visszafogottságát hangsúlyozta egy olyan kompozíció létrehozásával, mely egyszerre radikális és rejtélyes. Mindössze négy tárgyat tartalmaz - egy széket, egy kép vagy tükör keretét, egy keleties függönyt és egy ajtófélfát vagy függönyt, ami mögött egy fiatal lány elbújva nézi játszótársát. Tekintetünket odavonzza ennek a gyermeknek az elmélyült figyelme, miközben ezzel egyidőben szemünk a második gyermek felé fordul, akit gondosan helyezett el a művész az átlón és a függöny mögül érkező fénynyalábbal világított meg. Két hatás, a japonizmus - a japán esztétika által befolyásolt festői stílus - és a fényképészet egyesülnek ezen a festményen. A japonizmus szellemében - talán barátja, Whistler által inspirálva - Chase decentralizálta a képet, megemelte a látóhatárt és ellenszegült a gravitáció törvényeinek. A falon lévő kép vagy tükör felfelé túlnyúlik a vászon határain, az üres szék rögzítés nélkül lebeg, a lány a fény előtt felemelkedik. A kompozíció előreutal Chase néhány későbbi tájképére magas látóhatárukkal és felfelé hajló előterükkel. A fényképészet hatása látható a bal alsó sarok szokatlan levágásán és a tér meglepő terjedelmén, ami uralja ezt a képet. A hagyományos kompozíciós séma elvetésével egy olyan kedvéért, mely a véletlenszerű pillanatot hangsúlyozza, Chase felvette a fényképészet intimitását és a kifejezés azonnaliságát.

Chase tulajdonában voltak fényképek Eadweard Muybridgetől - a mozgást ábrázoló fényképészet úttörőjétől - abban az időben, amikor ez a mű készült, ami megerősíti a művész érdeklődését az új médium iránt. Ahogy egy fényképen is szerepelne, Chase levágott figurája élesen körülhatárolt; a festmény többi része kissé fókuszon kívül van. Ebben az időben sok művész érdeklődött az észlelés jelenségei iránt is, illetve a feszültség iránt a látott és a nem látott között, mint például a fényforrás, melyet elfed a függöny. Maga a cím is - Bújócska - felhívja a figyelmet erre a váltakozásra, melyet megjelenít a kompozíció.