Nők fésülik a hajukat

Degas, akinek életműve többnyire az 1860-as évektől körülbelül az 1900-as évekig terjedt ki, az 1870-es évek közepén készítette egy igazán korainak számító képét, a Nők fésülik a hajukat címűt, ami egyúttal a művész legkorábbi alkotása a Phillips-gyűjteményben. Egy olyan téma egyik első megnyilvánulását mutatja, amely egész pályafutása során foglalkoztatta, és amely drámai késői pasztellképeiben csúcsosodott ki. A kínos pózok, amelyeket a nők a budoárjuk magányában felvesznek, fürdés vagy tisztálkodás közben, végtelenül foglalkoztatták Degas-t, és munkásságának központi témájává váltak. Ezen a vászonra montírozott papírra felfestett olajképen Degas egy fiatal nőt ábrázol három nézetben, amint a haját fésüli.

A nő áll, hosszú fürtjei a teste jobb oldalán lógnak végig; egy széken ül, a haját a fejtetőre vetve, és a földön ülve fésüli a haját a feje bal oldalára. Mezítláb és köntösbe öltözve akár az öltözőjében is mozoghatna, de Degas azzal egészítette ki a képet, hogy tájképi környezetet adott neki, ami feltehetően tiszta kitaláció csupán, ám mégis időben és térben egyesíti az alakokat. A három pozíció a modell mozgását és a művész mozgását sugallja körülötte. Ezzel a mű egy olyan szemlélet lényegét járja körül, amely a művészt egész hátralévő életében foglalkoztatta, a mozgás közvetítésének kihívását. Duncan Phillips nagyra értékelte Degas hatásainak ötvözését, beleértve a japán grafikák hatását, amelyek gyakran ábrázolnak magánéleti tevékenységekben elmerülő nőket. Phillips 1940-ben vásárolta meg a képet és ezzel nyitotta meg azt az évtizedet, amelyben a művész legfontosabb műveit szerezte meg.