A Diana és Kallisztó 1556 és 1559 között készült, II. Fülöp spanyol király számára. Ovidius "Átváltozások" című műve ihlette Tiziano nagyszabású, mitológiai tárgyú festménysorozatát, melynek ez az alkotás is tagja. Az alkotó a "verseinek" nevezte őket. Ismeretlen okból Tiziano végül nem küldte el a festményt II. Fülöpnek – műtermében maradt, befejezetlenül.
Kallisztó a vadászat szűz istennője volt, Diana pártfogoltja. Szépsége elkápráztatta Jupitert, a főistent, aki Dianának álcázva magát elcsábította őt. Terhességére kilenc hónap múlva derült fény, amikor gyanakvó társai egy alkalommal vadászat után arra kényszerítették, hogy fürödjön meg egy patakban. Tiziano a leleplezés megszégyenítő pillanatát ábrázolja, amikor Diana száműzi Kallisztót kísérőinek csoportjából.