Az élet mulandóságának allegóriája a zwolle-i I.A.M. mestertől

Első benyomás: Borzalmas! Halálos! Undorító? A mű megbecsülésének trükkje abban rejlik, hogy belelássunk a reneszánsz kori elmébe, és ehhez csak azt kell megkérdeznünk, hogy miért akar valaki egyáltalán egy ilyen képet megnézni.

A keresztény vallás a reneszánsz élet központi részét képezte, és mindenütt jelen volt a korszak művészetében: Krisztus, Szűz Mária vagy a szentek sokaságának ábrázolása töltötte meg a festményeket, építészeti alkotásokat, oltárképeket és kéziratokat. A képek a túlvilággal is foglalkoztak, és a művészetben egyfajta emlékeztetőt láthatunk az élet mulandóságára, valamint az igazságos élet fontosságára, hogy később a mennyországba való felvételünket kiérdemeljük. A reneszánsz gondolkodásban a halálnak ez a tudatossága és annak szükségessége, hogy még életünkben felkészüljünk arra, ami az élet után következik, kiemelkedő jelentőségű volt, de egyáltalán nem volt rendkívüli.

Az olyan nyomtatott képek, mint amilyenek erről a holland metszetről készültek, a belső lelki élettel kapcsolatos aggodalmakat emelik ki. Először a koponyák elszaporodása tűnik fel, amely szembesít bennünket a témával: a halál elkerülhetetlenségével. A jelenet egy gótikus, boltíves sírboltban játszódik, ahol egy test csontokká bomlik legalul. Egy kígyó - a keresztény művészetben a gonosz jelképe - utat tör magának a koponya nyílásain keresztül, figyelmeztetve a bűnre. A testtartás esetleges, a lepel pedig összegyűrődött, mert a rothadás miatt idővel lehullott róla, felfedve a borzalmas testet. A holttest fölött Mózes alakja látható, aki a Tízparancsolatot tartja a magasba. A képen különböző feliratok találhatók, amelyek a British Museum szerint "megerősítik a központi témát", miszerint a kegyes halál érdekében jámbor és megfontolt életet kell élni.

A metszeteket nagy mennyiségben lehetett kinyomtatni, ennélfogva ez a kép is meglehetősen széles körben vált elérhetővé és viszonylag megfizethető is volt, ezért sokszorosítása mélyen gyökerező vallási értékeket fedez fel a művészetben, amely kifejezi az életút és annak bizonytalanságainak átgondolására vonatkozó szükségességet, és amely célt ad valaminek, ami végső soron könnyen összetörhető. A halandóság, a halál és az elmúlás a mindennapi élet szerves - és elkerülhetetlen - része volt: fontos volt, hogy egy koponya foglalatába nézzünk, miközben ezen elmélkedünk, mert ez értelmes üzeneteket adott vissza.

A mi reakciónk erre a képre elég sokat elmondhat a modern életről is: a koponyák és a halandóság szemlélése? Köszönöm, de nem! De attól, hogy nem mindig keressük aktívan ezeket a témákat, még nem zárkózhatunk el tőlük: elég, ha szembenézünk saját tapasztalatainkkal vagy elolvassuk a híreket, hogy tudjuk, ezek a témák nem sokat változtak. Ily módon nagyon is kötődünk reneszánsz elődeinkhez, még akkor is, ha azok több száz évnyi távolságra vannak tőlünk.

- Sarah