Johann Heinrich Wilhelm Tischbein
Goethe 1786 szeptemberében útnak indult Olaszországba. Hamis néven utazott, nehogy felismerjék benne a Werther híres szerzőjeként. Rómában megtartotta álnevét, még azok számára is, akik ismerték valódi kilétét. Johann Heinrich Wilhelm Tischbeinnél, a kép festőjénél szállt meg, akit korábban csak levelekből ismert. Különféle kalandokon és rövid kirándulásokon vettek részt együtt, köztük egy expedíciót a „Via Appia menti elpusztított sírokhoz” (Goethe). Ennek a közös élménynek a benyomásait jeleníti meg az író e híres, röviddel később készült egészalakos portréja. Tischbein itt végül is a „nagy Goethét” állítja színpadra – mint egy ember a korszakok, az ókor és a jelen között.
A festményt 1887-ben Adèle von Rothschild magángyűjtő ajándékozta a Städel Múzeumnak, akkoriban, amikor a Goethe-kultusz a csúcson volt. Az új Német Birodalom jelentős kulturális ikonokat keresett, amelyek kollektív múltat alkothatnának: Goethét és Schillert nemzeti rangra emelték. Tischbein portréja a tudás, a művészet és a magas szintű kultúra német jelképe lett. A festmény a Städel gyűjtemény egyik fénypontja, a német nemzeti festészet ikonjának tartják. Vitathatatlan szerepet játszott a Goethéről alkotott kép kialakításában, akit ma Németország klasszikus humanista ideáljának megtestesítőjeként tartanak számon.