Jean-Auguste-Dominique Ingres
1780-ban ezen a napon született Jean-Auguste-Dominique Ingres francia neoklasszicista festő, akire nagy hatással voltak a múltbeli művészeti hagyományok, és aki az akadémikus ortodoxia védelmezője akart lenni a felemelkedő romantikus stílussal szemben. Ez a leírás talán nem hangzik túl érdekesen, de ő volt minden idők egyik legjobb portréfestője. És az egyik kedvenc festőm! Elég, ha csak a ma bemutatott festményt nézzük. : )
Marie-Clotilde-Inès de Foucauld 1821-ben született, és 1842-ben ment férjhez Sigisbert Moitessier-hez, egy gazdag bankárhoz. A portréra az antikvitás és a reneszánsz művészete hatott. A póz, amelyben a kéz az arcot érinti, egy Herculaneumból származó ókori római freskóról származik, amely egy istennőt ábrázol. Ez arra utalhat, hogy Ingres számára Madam Moitessier a klasszikus szépségideált képviselte. A National Gallery Hölgyportréja Tizianotól inspirálhatta őt a tükörben lévő profil hozzáadására.
Ingres úgy vélte, hogy a portréfestészet kevésbé emelkedett művészeti forma, mint a történeti festészet. Amikor Moitessier 1844-ben először kérte fel, hogy fesse meg a feleségét, Ingres visszautasította. Amikor azonban találkozott vele, megdöbbentette a nő szépsége, és beleegyezett. A kép befejezetlenül maradt, és hét év múlva a modell panaszkodott. Ingres 1851-ben egy álló portrét festett (National Gallery of Art, Washington), mielőtt visszatért az ülő portréhoz, amelyet végül 1856-ban fejezett be. Az eredeti szándék az volt, hogy a portréra felvegye a modell lányát, Catherine-t is, aki azonban, mire Ingres befejezte a portrét, már felnőtt.
Kellemes csütörtököt kívánunk!
Ui.: Ingres művészi életéről a Bonaparték idején itt olvashatsz!