Élete különböző szakaszaiban Monet gyakran töltött időt a normandiai partvidéken, mely az egyik kedvenc alanya volt. Az egyik igen kedvelt helye Étretat volt, egy kis halászfalu és víkend üdülő Le Havrehoz közel. Gyakran festett a parton, és a kaland iránti vágyában nekifogott, hogy felfedezze a majdnem megközelíthetetlen nyugati partvidéki szakaszt. Még a legkíméletlenebb körülmények között is kint volt, megörökítve a tájat, a hajók mozgását vagy talán a hering halászhajókat, melyek kikötöttek a kavicsos parton. Ez utóbbit látjuk kissé felülről nézve, és ez a merész nézet leszűkíti a teret, kiélezettebbé téve a kompozíciót. Monet számára a fő probléma a tenger habos hullámainak és a levegő áramlatainak sugallása volt, melyhez széles ecsetvonásokat használt.
Monet parti festményei többnyire elhagyatott, néptelen helyeket ábrázolnak és semmi sem utal arra, hogy abban az időben Étretat egy népszerű üdülő volt. Nem érdekelték az anekdotázó események, inkább a formák és színek hatásai. Az író Guy de Maupassant, aki szintén abban az időben Étretatban tartózkodott és gyakran találkozott Monettal, úgy írta le barátja munka metódusát, hogy megával vitt öt vagy hat vásznat, melyeket cserélgetett a változó fényeknek megfelelően. Mikor Monet decemberben hazatért Givernybe, több mint ötven félig elkészült művet vitt magával, melyet később a stúdiójában befejezett.