Edward Burne-Jones
Sir Edward Burne-Jones ezt a festményt egy breton népi ballada refrénjével társította: "Jajj, tudok egy szerelmes dalt, / Szomorú vagy boldog, mindkettő sorra." A művész egy szürkületi jelenetet varázsolt gazdagon romantikus, középkori hangulattal, melyet az olasz reneszánsz művészetre való utalások fokoznak, a meleg, párás színektől a kecses figurákig és az eredeti keretig, mely a tizenhat- tizenhetedik századi velencei dizánjt idézi. Amikor 1878-ban először állították ki a képet a londoni Grosvenor Galériában a regényíró Henry James "valami lágy Giorgione-hoz vagy valami gazdagon izzó Titianóhoz" hasonlította.
Ha szeretitek a preraffaelitákat, tudnotok kell, hogy a legnagyobb és legjelentősebb gyűjteményüket az Egyesült Államokbeli Delaware Művészeti Múzeumban találjátok. Szeretnétek vetni rá egy pillantást? Olvassátok el az alábbi cikket a DailyArt-on: "Ha szereted a preraffaelita festészetet, ismerned kell ezt a múzeumot".