Eugène Delacroix
Ma ünneplik a franciák nemzeti napjukat, ami a Bastille 1789 július 14-es ostromára, a francia forradalom fordulópontjára való megemlékezés is egyben.
A mai festménynek nincs köze a francia forradalomhoz, de egyértelmű szimbóluma Franciaországnak és a francia művészetnek. A szabadság vezeti a népet az 1830-as júliusi forradalmat örökíti meg, amely megdöntötte a francia X. Károly király uralmát. A szabadság eszméjét és istennőjét megszemélyesítő nő előrefelé vezeti az embereket egy barikádon és az elesettek testén át, a francia forradalom zászlóját tartva - a trikolor zászló, mely ma is Franciaország nemzeti zászlója - egyik kezében és egy szuronyos muskétát lóbálva a másikkal. A Szabadság figuráját, aki Marianneként is ismert, Franciaország és a francia forradalom szimbólumának tekintik.
A harcosok többféle társadalmi osztályból származnak, kezdve a burzsoáziától, melyet a cilinderes fiatal férfi jelenít meg, az elismert École Polytechnique egy diákján át, aki a hagyományos bicornet viseli, egészen a forradalmi városi munkásig, akit a pisztolyokat tartó fiú szemléltet. Ami közös bennük, az a szemükben lévő hevesség és elszántság. A Szabadság által tartott zászlón kívül egy második apró trikolor is észrevehető a távolban, a Notre Dame tornyaiban.
A cilinderes férfi kiléte heves viták tárgyát képezte. Azt a feltételezést, miszerint Delacroix önarcképe lenne, elutasították a modern művészettörténészek. A 19. század végén született a feltételezés, hogy a modell a színházi rendező Étienne Arago volt; mások szerint a Louvre későbbi kurátora, Frédéric Villot, de ebben nincs egyértelmű konszenzus.
Holnap találkozunk!