Walter Beck
Mielőtt kifejlesztette a keményítő alapú tempera módszert (ami a festői örökségévé vált), Otto Walter Beck egy elismert portré készítő volt. Miután New Yorkba költözött, megbízták 80 különböző polgárháborús veteránt ábrázoló festmény készítésével, egy nemzetet szétválasztó konfliktus idősödő bátorságának megragadásával.
A Smithsonian Museum of American Art később megvette és kiállította ezeket a festményeket, egy büszke és hazafias gyűjtemény kialakítása céljából az egyébként kevésbé ismert festő legkorábbi törekvéseiből. Bár a későbbi években többet kísérletezett, ezek a képek rámutatnak egy zseniálisan tehetséges művész érzékenységére és a dinamizmus iránti elkötelezettségére.
A dobosfiún a nap szinte váratlanul éri el a fiú fejét, ami arra készteti, hogy eltakarja szemét. Az intenzitását visszatükrözi a körülötte lévő fű, a szellőben elhomályosulnak a borostyán formák. Ahogy az indák elhajolnak mellette, a fiú ruhája kontrasztban mozog, köré csavarodik, és fellebben felemelt karjai alatt.
Beck figurája még egyhelyben állva is mozogni látszik, vagy a széllel, vagy az alatta lévő Földdel. Ez az "áramlás" egy olyan hatás, melynek mesteri elsajátításának szentelte élete jelentős részét - amíg ki nem dolgozta a korábban említett technikát. A keményítő használatával, mint a temperafesték alapja, Beck egy olyan viszkozitást tudott létrehozni, amely biztosította számára azt a folyékony, sikamló mozgást, melyet korábbi műveiben is keresett.
Walter Beck és barátja, W.B. Yeats sokat időztek Innisfreeben, egy tó közepén fekvő festői szigeten. Többet is olvashatsz erről a gyönyörű helyről és mindkét művészre gyakorolt befolyásáról a cikkben: "A megnyugvás keresése az Innisfree kertekben".
- Anthony deFeo