Vörös ház

A Vörös ház erős, elölnézetből mutatott házat ábrázol, semleges tájjal háttérben. A ház egyetlen kidolgozott részlete a három kémény a keskeny fekete tetőn. Se ablakok, se ajtók - se bemenni nem lehet, se kijönni. A ház a kép közepén áll, vízszintes csíkok jelzik a földet és az eget. Maga a táj jellegtelen, a szerepe mégis fontos: nélküle se a ház méreteit nem érzékelnénk, sem annak szilárd jelenlétét - a táj nélkül a ház csupán véletlenszerű, lapos forma lenne. De mivel ezen a talajon áll, a ház magára vonja figyelmünket. A vörös alak kihívás: egyenes körvonalai biztosítják a sztoikus, fegyelmezett külsőt - mégis aggodalmat kelt a nézőben. A nyílászárók hiánya nyugtalanságérzést szül; a vörös homlokzat mintha titkokat rejtene, ahogy mozdulatlanul, hajthatatlanul tornyosul előttünk. Magabiztos közvetlensége meglepő és riasztó.

Az 1930-as években Malevich az orosz politikai és művészeti élet egy ilyen érzéketlen "vörös házával" volt kénytelen szembesülni. Az egyéni alkotói szabadságot egyre inkább elnyomták. A modernista mozgalmakat, melyekben maga Malevich is részt vett - különösen a konstruktivistákat és a szuprematistákat - nemkívánatosnak minősítették, és Sztálin üzenete világos volt: vagy betartod a szabályokat, vagy megbüntetünk. A vörös ház masszív és merev - az új vörös kormányt jelképezi -, mégis azt gondolom, hogy Malevich ezzel a festménnyel valójában aláássa a kormány tekintélyét. Bár az új rezsim erőszakkal elnyomta a művészi szabadságot, rejtett jelentésén keresztül a Vörös ház mégis megtartja önállóságát. Többértelműsége a siker kulcsa: külsőre a ház az új Oroszország hatalmát mutathatja - de ez alatt a könnyen értelmezhető felszín alatt maga a művész integritása rejtőzik: "Emelt fővel állok, még akkor is, ha egymagam vagyok. A külső egy igaz, autonóm egyént takar, nem pedig a totalitárius hatalom szolgálóját."

- Sarah Mills