Szent Antal megkísértésének szárnyas oltárképe

Egy vízcsepp a szárazságban áldás, de ugyanez a csepp egy áradásban átok. Mi a jóság természete és hogyan határozható meg a gonoszság? Amikor Liszabonról kérdeznek, mindig fényének egyediségét említem meg. A napsütés aranyló bársonyként fénylik és terjed, szinte tapinthatóan, egy tápláló sugár, ami óriási tereken át ragyog, amelyet megtör a folyó tükre vagy a régi ablakok, áthatol a szűk, ősi utcákon, amíg csak az árnyékos sikátorokban teret nem nyer a sötétség. 1755 november elseje, egy szent keresztény nap: Liszabon megreszket attól, ami később a nagy liszaboni földrengés néven válik ismertté, egy pusztító földrengéstől, melyet cunami követ. A szerencsétlenség annyira nagy méreteket öltött, hogy egy filozófiai vita témája lett, melynek neve "a gonosz problémája", ami olyan személyiségeket ragadott meg, mint Rousseau, Kant, Goethe… de különösen Voltairet, aki Leibniz "a lehetséges világok legjobbika" elméletét akarta cáfolni. A gonosz problémáján elmélkedők a következőt kérdezik: "Hogyan létezhet a gonosz, ha van egy jó mindenható Isten is?"

Leibniz azzal válaszolt erre, hogy ez a legjobb lehetséges világ, így a gonosz valójában nem annyira gonosz, csak a minimum szükséges egy "annyira azért nem rossz" világban. Voltaire ezt nem vette be és én sem. Nagyjából úgy tekintek a kérdésre, mint Liszabon is. Ha Liszabon fénye nem lenne elég metaforikus, hagy mutassam meg a mai festményt - a kedvencem a városban. Hieronymus Bosch kevés nyomot hagyott az életére vonatkozóan, de műveit alaposan tanulmányozták. Annyi köztudott, hogy Bosch az okkultizmus kedvelőjeként csatlakozott a Boldogasszony  Testvériségéhez, egy helyi vallási egyesülethez, ahol elit taggá vált. Innen jön az erős kötődés a vallási témákhoz, egy alternatív megközelítéssel, ami a groteszk felé mozdul el, kigúnyolva a vallási felekezetek bűneit és feltárva rossz irányításukat. Nagyon tisztelem Boschban a szofisztikált elképzelését a jóról és rosszról. A megszokott bagoly ábrázolása például ugyanabban az elemben jeleníti meg az éjszakai lény gonoszságát, de a bölcsesség szimbólumát is. Mintha a gonosz már a teremtéskor is jelen lett volna. 

A Teremtés könyve nem mondja, hogy az állatokat másképp teremtették volna, mint amilyenek ma, vagyis hogy megeszik egymást. "Isten látta, hogy ez jó", jó macskának lenni annyi, mint jó vadásznak lenni: egy egér ölőnek. Személy szerint én egy istenségre sem nézek fel az erkölcsi kódot keresve. Amit jónak tarthatunk, az erősen változékony és a körülményekkel alakul. A logika, a szeretet, az empátia és a szkeptikusan érdeklődő beállítódás minden, ami egy erkölcsi kódhoz szükséges a másokra gyakorolt hatásunkon alapulva. Epikurosz, az ókori görög filozófus tervezte a következő paradoxont: "Isten vagy megpróbálja elvenni a rosszat és képtelen; vagy képes, de nem akarja; ha akarja, de képtelen, akkor gyarló, ami nem áll összhangban Isten karakterével; ha képes, de nem akarja, akkor gonosz, ami ugyanennyire szemben áll Istennel; ha nem is akarja és nem is képes, akkor egyszerre gonosz és gyarló is, így pedig nem Isten; ha képes is és akarja is, ami csak Istenre lehet jellemző, akkor mi a gonoszság forrása? Vagy miért nem szünteti meg őket?". Így aztán ennek még mindig a vallási motivációk korának kellene lennie? Részvétem 9/11 áldozatainak, 15 év telt el az események óta, melyeket nem felejtünk el. 

- Artur Deus Dionisio