Almáskosár

Paul Cézanne szerint a művészet "a természettel párhuzamosan létező harmónia", nem pedig a természet utánzása. A benne megbúvó szerkezetet és kompozíciót kutatva rájött, hogy a művésznek nem feltétlenül kell a valós tárgyakat a valós helyükön ábrázolnia.

Az Almáskosár gyakran emlegetett mű a nem egységes perspektíva példájaként. A kompozíció kiegyensúlyozottsága éppen a kiegyensúlyozatlan részleteknek köszönhető; a megbillent palacknak, a kosár dőlésének, a térben közelebbinek látszó süteménysoroknak, melyek a terítő csíkjaiban visszaköszönnek. Ugyanakkor az asztal jobb és bal oldala sincs egy síkban – mintha egyszerre két nézőpontot mutatna be a festmény.

Ez és az ehhez hasonló művek képezték a hidat az impresszionismus és a kubizmus közt.

A festmény egyike a kevésnek, melyeket Cézanne szignóval látott el; 1895-ös, első önálló tárlata darabja volt, melyet a párizsi műgyűjtő, Ambroise Vollard rendezett a számára. Mivel Cézanne karrierje nagy részét a világtól elzártan, Provence-i otthonában festegetve töltötte, húsz év után ez volt az első lehetőség, hogy a közönség megtekinthesse annak a művésznek a képeit, akit ma a modern festészet atyjának nevezünk.

Cikkünkben még többet olvashatsz Cézanne csendéleteiről.